Azt hiszem, ez az a kilátó, ahol – leszámítva az Erzsébet-kilátót, ahová rendszeresen ellátogatok a futásaim során – a legtöbbet járok, télen-nyáron is feltúráztunk már ide, szeptember elején és júniusban is aludtunk már fent függőágyban. Ezek a fent alvások is megérnének egy-egy bejegyzést, mert mindkettő kalandosra sikerült, az egyik az őszi a szarvasbőgés miatt, amit imádok, a nyári pedig a hajnal 4-kor érkező méhraj és a gyors összepakolás, még gyorsabb Sajkodra menekülésünk miatt.
A Tihanyi-félsziget kellős közepén, az egykor itt álló római kori őrtornyokat idéző kilátót nem tudom megunni.
Akár Tihany felől a Z háromszögön, akár a sajkodi strand felől futva-sétálva a S jelzésen, akár a Szent Jakab zarándokút bencés kolostorokat összekötő ágát, a – Tihanyból induló, Pannonhalmáig érő – Camino Benedictust követve is könnyedén megközelíthető 216 m magas Apáti-hegyről nemcsak az alattunk elterülő őslevendulás, a Külső- és Belső-tó, de szinte az egész Balaton látszik, napkelte- és -nyugta lesésre is tökéletes spot.

Kapcsolódó tartalom:

Kedvenc kilátótúráim – Csákány-hegyi kilátó, Csopak

Szezonnyitó kajak a Sajkodi-öbölben & a téli evezős ruházatom