A nemrég lezárult 6 Peaks of Vértes terepfutó kihíváson felbuzdulva a hétvégén bevetettük magunkat a Vértesbe. Összesen 6 kisebb, ám annál látványosabb kilátást nyújtó csúcsot* jártunk be gyalog, hol jelzett, hol jelzetlen úton. Bár ennek az alacsony, dolomittömbökkel tagolt középhegységünknek a legmagasabb pontja is kisebb, mint 500 méter (Nagy-Csákány, 487 m), a sok kis csúcsra való fel-le gyaloglással többszáz méter szintet sikerült begyűjteni. Persze a túrabotom sikerült itthon felejteni…
A Vértes egyébként méltatlanul kihalt volt ezen a napon; a több mint 20 km során mindössze 2+2+1 emberrel találkoztunk, és talán éppen ez az “embertelenség” az oka annak, hogy a megszokottnál jóval több állatot sikerült elcsípnünk. Komplett mufloncsaládok, őzek, szarvasok nyargaltak át előttünk a sokszáz szálon futó erdei sztrádákon, és persze madárcsicsergésből sem volt hiány.
Az erdőből egy valami hiányzik nagyon: a csapadék.
Az ilyenkor már lilán-fehéren nyíló, balzsamosan szédítő illatú, ujjas és odvas keltike éppen csak kilátszik az avarból, virágja még sehol, hunyor, medvehagyma egy szál sem.
Kész felüdülés volt a szememnek az egy-egy felbukkanó zöld és sárga színfolt, de valójában már nagyon hiányzik neki a harsogó, üde tavasz-zöld látványa.
A Vértesre egyébként érdemes több napot szánni, a túrák kiindulópontja lehet akár Vérteskozma, Majkpuszta, Pusztavám vagy Csákvár, Csókakő is. És aki hosszabb távra, több túranapra “köteleződne el” a környék mellett, annak tökéletes lehet a Vértesi Tájjáró túramozgalom, mely során közel 150 km-en át keresztül-kasul bejárhatja a vadregényes, változatos vidéket.
* Csúcsaink a túrán:
1. Kis-cser-tető 450 m 2. Hajdúvár 445 m 3. Ráró-kői kereszt 405 m. 4. Pakodi-pihenő 365 m 5. Szentegyházi-hegy 390M 6. Horog-tető 340 m