Budapestről mindössze kb. 5 órás autóúttal – jórészt pályán, pihenőkkel is számolva – közelíthető meg a Thaya (csehül Dyje) folyó és annak völgye, illetve a folyó völgyében 1997-ben létrehozott Thayatal Nemzeti Park (csehül Národní park Podyjí).
Ez Ausztria legkisebb nemzeti parkja a 6 közül, de amilyen fiatal és kicsi, olyan vadregényes, változatos és romantikus, igazi érintetlen vidék, ahol több napra is szívesen elvesznék, bringával és kajakkal is, hogy még jobban megismerjem.
Jó ideje szemezünk ezzel az úticéllal, és miután az osztrákok is enyhítettek a beutazási szabályokon, ráadásul Anyának szülinapja volt áprilisban, megleptük egy egynapos túrával, hogy alaposan felfedezzük, bebarangoljuk Ausztria eme – számunkra eddig ismeretlen – csalogató részét.
Hajnali indulásunk és a 4,5 órás buszozás után fél 10-kor a Thayatal Nemzeti Park látogatóközpontjának parkolójában találtuk magunkat.
Innen egy rövid úton elértük Merkersdorf települést.
A túra első pár száz méterét még a városka utcáin tettük meg, majd nem sokkal később bevetettük magunkat a csodás folyóvölgybe, és a kanyargó folyót hol a magasból, hol közvetlenül a partjáról lesve egészen a középkori fellegváráról is híres Hardeggig gyalogoltunk.
Nem véletlen, hogy a folyó osztrák-cseh közös szakaszán hozták létre a nemzeti parkot: a kanyargós völgy fölött a hardeggi fellegváron kívül több vár és kastély is áll, a kristálytiszta folyó partján Ausztria növényvilágának a fele fellelhető. Mondanom sem kell, hogy így, április utolsó napján, a tavasz legharsányabb időszakában ez mit jelent az olyan növényimádóknak, mint Anya és én.
A telefonban újabb több száz növényfotóval érkeztünk haza, és megbeszéltük, hogy jó volna a tavasz legelején is visszajönni, hogy lássuk pompájukban a májvirágokat. Meg nyáron is, amikor a kosborok és a margaréták nyílnak…
A túránk kanyargós útvonala