Egyéb kategória Futás

“Tanulási folyamat az egész élet, és a kudarc is csak egy lecke” – Interjú Keresztes Zsolt Kercsóval

Új vendégem a blogban Keresztes Zsolt, alias Kercsó, akit tavaly év végén a Spartan Race Romania Facebook-oldalán láttam először. A róla készült fotó nagyon megérintett: kitartásról, szorgalomról, elszántságról árulkodott, és azonnal tudtam – így ismeretlenül is – hogy szívesen beszélgetnék vele, jó lenne tudni, mit jelent számára sport, a mozgás, hogy mi motiválja, milyen céljai vannak. Kercsó jelenleg Budapesten él, és *para-teqball instruktorként dolgozik, de ha épp nem edzésen van, akkor is a sportról szólnak a napjai: a para-teqball sportág fejlesztésén munkálkodik, és a soron következő *Spartan futamára készül.
(Kiemelt kép: David.Hofman.Photo)

Mikor lépett az életedbe a sport, mit sportoltál gyerekkorodban?
Gyerekként nem igazán sportoltam, tisztán emlékszem még, hogy 5. osztályos koromtól kb. 16 éves koromig fel voltam mentve tornából, mondván, lyukas a szívem, és ezért nem ajánlott nekem a sport. Később kiderült, hogy félrediagnosztizáltak. Falusi gyerekként nem volt hiány a fizikai aktivitásban, mert a ház körüli tevékenységekből alaposan kivettük a részünket. Mellette a foci is nagy szerelem volt, s bár nem voltam soha tehetséges zsugás, de a szívem hajtott. Naphosszat kergettük a labdát a falusi pályán. Aztán az amputáció után ez tűnt a legjobb „menekülő útnak”. Így a sportolói karrierem kezdetét 2020 február utánra datálom.

Ha egy mondatban kéne bemutatkoznod, mit mondanál magadról? 
Legyen egy szó: adaptív. De ha egy mondat, akkor talán az, hogy:
Megtanultam a lehető legjobban alkalmazkodni a fogyatékosságom okozta korlátokhoz, és maximálisan megélni az ebben rejlő lehetőségeket.

Ha három tulajdonsággal kellene jellemezni magad, mit mondanál? 
Egyiket már említettem: adaptív. A másik kettő: szerencsés és kitartó.

Mi a legjobb és legrosszabb tulajdonságod? 
A legjobb tulajdonságom talán az, hogy imádom a kihívásokat. A legrosszabb pedig, hogy sokszor nagyon makacs és önfejű tudok lenni.

Hogyan veszítetted el a lábad?
A kismillió sztori közül a medvés a kedvencem. 2020 februárjában egy félresikerült túrázás közben, összetalálkoztam egy megtermett medvével és a bal lábam bánta a randevút. És hiába roncsolta szét a bal térdem teljesen a medve, megúsztam ennyivel, és az orvosok megmentették az életem az amputáció révén. A sztoriból kb. csak az utolsó mondat igazság, mert tényleg életmentő beavatkozás volt az amputáció, de egy másik állat okozta az egész galibát, amit egyszerűen csak ráknak nevezünk.

A műtét előtti éned változott a műtétet, betegséget követően? 
Fenekestől felfordult az életem és vele együtt az énem is megváltozott. De előnyömre vált ez az egész. Sokkal több lettem az „utazás” végére, mint voltam előtte. Az OraveczCoelhoPéter idézet valós: Amikor kijössz a viharból, nem az az ember leszel, aki besétált abba. Ez minden, amiről a vihar szól.

Fotó: @Csuri Ferke

Sokak számára vagy inspiráló, motiváló. Téged ki, mi motivál? 
Én sokat köszönhetek az olyan nagyszerű embereknek, mint Maroš Kudlík (komáromi parasportoló, spartan racer, a szerz.) vagy Kacey McCallister, akik nem véletlen ismertek és megbecsültek az akadályfutás világában. Egy kis részben nekik köszönhető, hogy belőlem is Spartan harcos és sportfanatikus lett, de nagyrészt saját magamnak vagyok hálás, hogy nem adtam fel a kihívások láttán, hanem igyekeztem jobban és erősebben kijönni a különböző megpróbáltatásokból. Furcsán hangzik, de a saját magam motivációja vagyok nagyon sokszor, viszont fontos megemlíteni, hogy a motiváció csak rövid távú üzemanyag, a hosszantartó sikerhez ennél sokkal többre van szükség: kitartás, elhivatottság és kemény, alázatos munka.

Van példaképed? 
Nincs példaképem, viszont nagyon sokan vannak, akikre felnézek, azért amilyen életutat megéltek, és ahogyan élik az életüket.

Melyik versenyeredményedre vagy a legbüszkébb? 
Minden versenyemre büszke vagyok, Spartanon belül főként azokra, ahol sikerrel bedobtam a dárdát is (viccelek). Ha a Spartanon belül kellene kiemelni olyan futamokat, amelyekre büszke vagyok, akkor az kronológiai sorrendben így festene:
– 2018. augusztus 4, Brassó Poiana Sprint, életem első versenye.
– 2019. augusztus 4, Brassó Poiana Beast, 11 órás folyamatos küzdelem
– 2020. szeptember 26-27 Malino Brdo, az első trifecta hétvégém
Ezen kívül a para teqballban elért fejlődésemre és az első hivatalos versenyen elért eredményemre vagyok büszke. Remélem, ha kitartóan dolgozok továbbra is, akkor még lesznek hasonló sikerek a karrieremben.

Mi a legnagyobb kudarcod – ha van ilyen… 
Szerencsés vagyok, mert a Spartan dárda (az akadályfutás egyik akadálya, 7,5 méteres dárdadobás, angolul Spear Throw a szerz.) a legnagyobb kudarcom, vagyis, ha azt elhibázom, akkor az fájdalmasan szokott érinteni, és utána még napokig ostorozom magam miatta. De amúgy tanulási folyamat az egész élet, a kudarc is csak egy lecke.

Fotó: JakabA Fotográfus weboldal: https://www.jakaba.hu/

Milyen versenyre készülsz idén?
Tervben van legalább a 3x Spartan trifecta, ebből 2 helyszín biztosnak tűnik, egyik Hollandia, Zandvoort, ahol para spartan futamot is rendeznek, először Európában. Aztán a román trifecta hétvége is ott van a bakancslistán és a váci futam is vonzó. Rremélem, hogy ezek mellett sikerül legalább 2 para-teqball versenyen is részt venni idén.
Tervek vannak, remélem időm is lesz mindenre!

Követsz-e szigorú edzéstervet, étrendet? 
Nem. És ez sajnos sokszor gond tud lenni, főleg az edzéstervre nézve. Ezen sokat agyalok, hogy komolyabban és tudatosabban kellene edznem, de még nem sikerült gyakorlatba ültetni az elképzeléseket. Étrendben sincs semmi szigor. De szerencsés is vagyok, mert gyors a metabolizmusom, úgyhogy inkább azzal küszködök, hogy megfelelő mennyiségű, minőségi kalóriát tudjak bevinni.

Hogyan töltődsz fel lelkileg, pszichésen egy-egy versenyre? 
Nincs erre receptem, de azért igyekszem fejben mindig összeszedett lenni. A jó zene az sokat tud segíteni. Sokszor mondogatom magamnak, hogy képes vagyok rá, és nem nyafogok, hanem csinálom a feladatom, ez eddig sikerrel bevitt a finishbe minden alkalommal.

Hogyan kapcsolódsz ki? 
A menyasszonyommal együtt töltött idő jól kikapcsol. A közös fagyizás, egy jó vacsora, mozi vagy akár egy jó edzés mindig ki tud kapcsolni. Mellette egy rossz hobbim van, az pedig egy béna telefonos játék.

Van egy egyesületed, ha jól tudom. Mi a célja ennek az egyesületnek? 
Igen, a „One and a half leg” egyesület, vagyis „Másfél láb”. Anno, amikor a robotláb projktem beindult, rengetegen segítettek elérni a célt. Most úgy érzem, az én sorom, hogy segítsek és visszaadjak abból a mérhetetlen és önzetlen segítségből, amit akkor kaptam, mikor szükségem volt rá. A fő célunk a mozgássérültek segítése. Nagy álmom, hogy majd idővel az enyémhez hasonló robotlábbal tudjunk segíteni a sorstársaimon.

Van segítséged a mindennapokban? 
Igen, Anita, a mennyasszonyom, rengeteget segít, és mellette a munkaközösségem is nagyon humánus. De én nagyon nehezen fogadok el segítséget, igyekszem a saját kihívásaimmal egyedül megküzdeni, de azt jó látni, hogy mennyi nagylelkű ember van.

Ha szeretnéd nyomon követni Kercsó Spartan-felkészülését és elolvasnád korábbi élménybeszámolóit, ezt megteheted Kercsó #whatisyourexcuse Facebook-profilján
A One and a Half Leg Egyesület-ről pedig itt tudhatsz meg többet.

*para-teqball: A hazai fejlesztésű, futball alapú teqpall sportág mozgássérültek számára kifejlesztett változata. A sportot egy, a pingpongasztalhoz hasonló, ívelten hajlított teq asztalon egyéniben, párosban és vegyes párosban űzik. A parateqball esetében egy érintés után még engedélyezett a labda lepattanása a földre, a “sima” teqballban a játékosok legfeljebb három érintést (dekázást) alkalmazhatnak, mielőtt visszajuttatnák a labdát az ellenfél térfelére.
Idézet a teqball.com hivatalos oldaláról:
“A teqball a labdarúgás legtisztább vállfaja, hiszen egy testi kontaktus nélküli sport, ami azt jelenti, hogy sem az ellenfél, sem pedig az asztal érintése nem engedélyezett. Ez minimalizálja az ütközések által okozott sérülések előfordulását is.”  

*A Spartan Race™ nemzetközi szinten ismert és megrendezett akadályfutó versenysorozat, amit hét ultra-versenyző talált ki. A Spartan Race 2010-ben alakult, a célja pedig az volt, hogy megszervezze a lehető legkomolyabb állóképességet igénybe vevő futamokat.
Forrás: SpartanRaceHungary

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.