Az anikaland. outdoor blogban szeretnék időről-időre bemutatni számomra inspiráló kalandorokat, akik nálam sokkal többet, sokkal messzebbre vagy sokkal profibban futnak, gyalogolnak, bringáznak, eveznek. Jó látni az elszántságukat, lelkesedésüket, kitartásukat, tudásukat és jó olvasni, követni az élménybeszámolóikat.

Ilyen kalandor az eredetileg energetikai mérnök végzettségű Zichó Viktor is, akinek tavaly szinte végig követtem az Indiai-óceán partjáról, Mombasából egészen Afrika legmagasabb pontjára, az 5895 m-es Kilimandzsáróra vezető (kerékpáros-mászó) extrém útját, majd az azt követő – végül baleset miatt abbahagyott – bringás Északi-fok-expedícióját.
Mivel az utóbbi kalandja egy szerencsétlen eséssel és két nyaki csigolya törésével végződött, totál abban a hitben voltam, hogy Viktor még ebből a sérülésből próbál kikecmeregni, így az a kép élt bennem, hogy biztos valahol pihenget, és gyógytorna gyakorlatokat végez regenerációs céllal.
Tévedtem…

Amikor felhívtam telefonon, éppen egy hazafelé tartó vonaton ült. Egy kétnapos svájci forgatáson, majd az azt követő norvégiai látogatáson volt túl.
Míg a vonaton zötykölődött – és mint utóbb kiderült, éppen egy, a Brit Királyi Földrajzi Társaságnak (Royal Geographical Society) küldendő e-mailt fogalmazott -, az elmúlt év tapasztalatairól, élményeiről és a következő expedíciójáról, céljairól kérdeztem. Kifaggattam kedvenc túracuccairól és az új bringájáról is.

Te voltál az első magyar, aki két keréken jutott fel a Kilimandzsáróra. Ezt a média – idézem -„különleges teljesítménytúra”ként írta le. Te is teljesítménytúraként gondolsz az útra?
Nem egészen. Számomra a teljesítménytúra az azt jelenti, hogy egy szervezett eseményre sokan elmennek, és a kiírt távot ez a jó sok ember egyszerre teljesíti gyalogosan. Ilyen értelemben az én útjaim teljesen mások. Expedíciónak, küldetésnek nevezném őket, amik számomra fontos helyszíneken, fontos célért történnek.

Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a Kilimandzsáró- expedíción?
A legnagyobb kihívás maga a csúcsmászás volt, mert eleve nem voltam túl egészséges, amikor nekiálltam. Az éjszaka közepén – konkrétan éjfélkor – indultunk, és hat órán keresztül, szurok sötétben cipeltük fel a bringákat a Kilimandzsáró csúcsa felé, egy elég meredek, vulkáni hamus terepen. Ráadásul két nappal a csúcsmászás előtt összesen 3 ezer méter szintet kellett megtenni a hegy legaljától a Horombo-menedékházig, ami a középső táborként funkcionál. 750 méterről 3750 m-re, tehát 3 ezer métert mentünk egy nap alatt.

Mi volt a legnagyobb tanulság az afrikai utadon?
Biztos, hogy korábban kimennék, plusz abszolút ostobaság volt az is, hogy előtte minden programot összesűrítettem. Kimentem Svájcba, hogy ott akklimatizálódjak, aztán beterveztem egy előadást Budapesten (erre végül el sem tudtam menni, mert lerobbant a kocsi), aztán elkéstem a repülőről is, mert nem tudtam időben vízumot igényelni azért, mert lerobbant a kocsi….
Emiatt át kellett tenni a gépet, amin egy csomó pénzt is buktam, ahelyett, hogy hamarabb kimentem volna mondjuk Kenyába, és ott akklimatizálódtam volna. Úgy legalább Afrikában töltöttem volna három hetet. Így viszont csak bő egy hetet tudtam kint lenni.

Amint hazaértél Afrikából, gyakorlatilag már indultál is tovább Kékestetőről Európa legészakibb pontjára. A cél előtt 5 nappal, egy szerencsétlen esés miatt megsérültél, eltört 2 csigolyád, és az expedíció abbamaradt. Most hogy vagy ezzel a sérüléssel?
A norvég nyaksérülésem már teljesen jól van, gyakorlatilag nincs semmi bajom. Viszont most lett egy apróbb kézsérülésem, ami megint elvesz három hetet… Ezt Svájcban, egy szabadtéri edzőparkban szereztem úgy, hogy rossz helyen fogtam rá egy szertornász-korlátra, és lecsúszott róla a kezem.

Követsz egy konkrét edzéstervet, amikor egy adott útra készülsz?
Gyakorlatilag folyamatosan edzem. Extrém sportolóként kerékpározom, futok és hegyet, illetve sziklát mászom, az utakhoz nincs külön felkészülési stratégiám.

Segít ebben edző is?
Van, hogy úgy érzem, jó lenne találni egy edzőt, de azt is érzem, hogy elég önuralmam van, és eléggé kitanultam már, hogy mikor mire van szüksége a testemnek. Tizenéves koromban nem lett volna baj, ha ott van mellettem egy edző, mert elég sokszor lesérültem hülyeségek miatt. Igaz, ez most is így van, és ez mondjuk baj, de ami most történt Svájcban, azt szerintem edzővel sem tudtam volna elkerülni.

Egy ilyen expedíció nemcsak fizikai, de mentális és lelki „tréning” is. Volt már olyan, hogy kiborultál, és azt mondtad, bárcsak el se indultál volna?
Persze (nagy sóhajjal). A Nordkapp-expedíción például volt, hogy öt napon keresztül esőben kellett biciklizni, javarészt sötétben, mert Észak-Norvégiában már nem nagyon van világos december közepén. Hát az brutálisan nehéz volt, és volt, hogy csak ordítva tudtam továbbmenni, sehogy máshogy.

Ilyenkor hazatelefonálsz valakinek? Vagy mész tovább ordítva?
Á, haza biztosan nem telefonálok, az szerintem nem sokat visz előre. Inkább Merrick-nek (megj.: Merrick Chase, http://www.backcountryphotocb.com/ a szerző) telefonálok vagy egy másik jó barátomnak, Rezes Máténak.

Ők azok is, akikkel az útjaid ötletét elsőként megosztod?
Igen, nekik mondom el először az expedíciós terveimet, meg egyébként mindent, ami ötletként kipattan a fejemből.

És ha ők azt mondanák, hogy „Viktor, ne csináld, ne menj oda!”, akkor nem mennél?
Hát, teljes egészében nem tudnák megvétózni a tervem, de ha a részleteiről van szó, például, hogy mit hogyan csináljak, akkor eléggé nagy hatással vannak rám.

Ha már új terveknél, úticéloknál tartunk… Mesélnél egy kicsit a következő expedíciódról? Hová, milyen útvonalon tervezed?
A pontos dátumot még nem tudom, de valamikor júniusban indulok a Himalája-traverz expedícióra.
A Himalája legnyugatibb pontjaként definiált Nanga Parbattól a legkeletibb pontként számontartott Namcha Barwa között zajlik majd a küldetésem, és a két hegy alaptábora között fogok mozogni.

Miért éppen a Himalája?
Kétszer jártam már a Himalájában, és mind a két alkalommal úgy éreztem, sosem akarok lejönni a hegyről, olyan hatással volt rám a hely.

És hogy haladnak az előkészületek? Hol tartasz most?
Svájcban az út kapcsán voltam most két napot, mert itt forgattuk az expedíció előzetes kisfilmjét.
A kisfilm az elmúlt pár napban el is készült, friss-ropogós, még csak pár órája került ki a netre:

Amikor hívtál, akkor pedig éppen a Royal Geographical Society-nek írtam az e-mailt, hogy mi az, ami teljes egészében elfogadott Himalája-átkelés. Kérdéses még ugyanis, hogy az alaptábortól alaptáborig vagy a hegyeket teljes egészében megkerülve, vagy hegycsúcstól-hegycsúcsig haladjak-e…  Bár az az igazság, hogy eddig még az alaptábortól alaptáborig utat se csinálta meg soha senki.
De a szervezésben még nagyon sok minden van hátra. Szerintem úgy a felénél járunk, az előkészület másik fele a következő három hónapban fog lezajlani.

Lesz kísérőd?
Az első szakaszon – Pakisztánban, Nepálban és India első felében egy magyar videósom lesz, aztán pedig Merrick fog kamerázni. Ők nem lesznek velem teljes egészében.

Ennek a küldetésednek mi a célja?
Az egész expedícióval az a célom, hogy minél több emberhez eljuttassam az üzenetemet: hogy mennyire kiemelkedő fontosságú a fenntartható közlekedési formáknak a preferálása, a mindennapi életünkben az energiatudatosság fontossága. Ezen kívül az ökoturizmusra szeretném még felhívni a figyelmet.
A fenntarthatóságról jó sokat beszélünk, de kérdés, hogy valójában mennyit teszünk érte. Ha egy kicsit elgondolkozunk, akkor láthatjuk, hogy mennyi sok lehetőség van arra, hogy előre lépjünk.
Nem arról van szó, hogy mindenkinek bringára kell szállnia, mert az is elég, ha az ember tömegközlekedéssel, villamossal, vonattal, villamosított, kötött pályás közlekedési eszközzel közlekedik, hiszen ezek nagyjából hatod annyi energiát fogyasztanak, mint mondjuk az autózás.

Bringázol, vonatozol, minimálisan terheled a környezetet. De mennyire törekszel a túrafelszereléseid esetében is a fenntarthatóságra, a jól bevált holmik éveken, akár évtizedeken át való használatára? Milyen gyakran veszel új felszereléseket, ruhákat?

Erre nagyon figyelek. Illetve nem is kell igazából figyelni, mert számomra természetes dolog, hogy az életciklusuk végéig használom a cuccaim. Már nem tudom, hogy hány száz lyuk van a sátram alján (szerintem amúgy több mint száz egészen biztosan), úgyhogy volt, hogy sziloplaszttal javítottam meg bizonyos részeit, hogy ne ázzon be. Ez amúgy egy négyéves felső kategóriás sátor, másfél kiló. A mostani, felsőkategóriás sátrak fél kilósak, úgyhogy én a régit most fogom leselejtezni, már tényleg nagyon itt van az ideje.

Ez igaz a túraruháidra is?
Igen. Nem az a típusú ember vagyok, akiknek csak két szekrényben fér el a ruhatára, hanem inkább két fiókban.

Mi a véleményed az egyre népszerűbb természetes alapanyagokról, mint a pehely vagy a gyapjú?
Nem véletlenül kerültek ezek a piacra. Ezek az anyagok zseniálisak. Olyan minőségűek, olyan komfortot adnak, amit más anyagok szerintem nem képesek nyújtani. Ha egy ilyen cuccból visz magával az ember három darabot, akkor el lehet benne lenni -20 foktól +50-ig.

Milyen felkészülő túráid lesznek még nyárig?
A himalájai útra egy svájci gyártótól kapok egy 29 colos, össztelós (elöl 130mm, hátul 120 mm), kb. 11,5 kg-os, részben karbon bringát – ez azért is jó, mert becsléseim szerint a Himalájában megtett kb 5000 km-ből 1000 km-en tolni vagy cipelni fogom. Erre a bringára új táskákat fogunk készíteni. Még az expedíció előtt szeretném megnézni, kipróbálni ezeket, hogy ha kell, akkor még tudjunk igazítani rajtuk. Úgyhogy lesz egy többnapos tátrai bikepacking kerékpározásunk, amin leteszteljük az egész rendszert.

Miből finanszírozod az útjaid? Honnan van pénzed, időd ennyit utazni?
Sokat dolgozom és jól tudok spórolni. Energetikai mérnökként jó fizut kaptam, akkor lakóautóban éltem 2 évig, ez 0 lakhatási költséggel jár. Fent a Normafán meg a Kis-Svábhegyen kempeltem, és mindennap bringával jártam munkába. Most könyveket adok el és előadásokat tartok. Ehhez jön még a szponzoráció.

Sokaknak adsz inspirációt a küldetéseiddel. Téged kik inspirálnak, van példaképed?
Kifejezetten egy példaképem nincsen, de sok olyan ember van, akit valamiért inspirálónak tartok, akitől el lehet tanulni trükköket, ötleteket. Ilyen például Nirmal Purja, Jimmy Chin extrémsport fotós, filmes és hegymászó, aztán Alex Honnold is példaképem, Suhajda Szilárd is nagyon inspirál.   

Van-e olyan – már nem élő – hegymászó, kalandor, felfedező, akivel szívesen találkoznál, akinek szívesen meghallgatnád a történeteit?
Persze, nagyon sok. Például Kőrösi-Csoma Sándorral szívesen beszélgetnék, de ilyen Tendzing Norgaj, Erőss Zsolt és Hermann Buhl, a Nanga Parbat első megmászója is.

Ha szeretnéd követni Viktor Himalája-traverz előkészületeit, majd júniustól az expedíciót, akkor Viktor blogját, Youtube-csatornáját és Insta-oldalát is ajánlom figyelmedbe.
Elolvasnád Viktor Csoma-expedíciójáról szóló könyvét, a Csoma útján két keréken c. kötetet vagy az ezt kiteljesítő, Csoma útján képekben fotós könyvet?
Itt megrendelheted őket, vagy személyesen Budapesten, a Függőágyboltban és több más üzletben is beszerezhetők.