Budapestet rekord eső mosta éjjel, kicsit lehűlt a levegő, ezért úgy döntöttünk, hogy még koránjában megnézzük a Normafát, és ha már ott járunk, gyorsan leteszteljük a címben szereplő gyerekhordozót.

Kissé csapzott-ázott állapotban találtuk a hegyet, a szárazedző sífutó gyerekek előtt valaki az aszfaltot söprögette, egy-két futón és kutyáson kívül senki sem volt még fent. A fákról csöpögött az esőmaradék, párás-felhős volt minden. Jó nagyokat szippantottam a friss levegőből, és alig vártam, hogy elinduljunk az ösvényen, be a sűrűjébe.
Imádom az ázott mohának, vizes köveknek, fáknak az illatát, aminek magyarra igazából lefordíthatatlan neve is van: ‘petrichor’. A kifejezés görög eredetű, két szóból jött létre: a petra jelentése szikla, az īchōr pedig arra a folyadékra (vérre?) utal, ami a görög mitológia szerint az istenek ereiben folyik.

Még otthon magamra és a bébire állítottam a hordozó pántjait, csatjait, így induláskor már nem kellett ezzel bajlódni. De nem is túl bonyolult a dolog: ugyanúgy kell vele bánni, mint egy nagyobb űrtartalmú hátizsákkal. Van csípőpántja, van mellkas heveder, a vállpántok is állíthatók. A végső cél a beállításnál, hogy a hordozott tömeg nagy része ne a vállakra, hanem a csípőre kerüljön.

Miután Gergő is helyet foglalt, nekiindultunk, át az erdőn a Libegő felső állomása felé, ahol vizet vettünk, és folytattuk az utat a piros háromszögön át, fel a lépcsőkön az Erzsébet-kilátó irányába.

A bébi most 7 kg felett jár, a hordozó saját tömege 2,3 kg, pakoltam váltóruhát, esernyőt és esőkabátot az erre a célra kialakított, 22 liternyi cuccot elnyelő hátsó tárolókba… és hát nem mondom, hogy a lábam nem érezte meg a felfelé menetet. Egy rövidebb terepfutással simán felért ez a kis kaptató, kifejezetten jól esett 🙂

A hordozóról:

Sokfélét néztem, a fő cél a választásnál az volt, hogy legyen jó sok – vagy legalábbis jó nagy – pakolórésze, és hogy minél könnyebb legyen. Praktikus megoldás, hogy a hordozó egészen laposra csukható, a vállpántokra egy cipzáras burok húzható, így autós utazáskor nem foglal sok helyet.

Nemcsak a teherhordóra, de a hordozott babára is jól alakítható az ülőfelület és a baba biztonságát nyújtó vállpánt.

Szuper, hogy integrált napfénytető is van a hátrészbe rejtve, ezt egy mozdulattal ki lehet húzni és a hordozón lévő fülekbe akasztani. Hiányolom róla a baba számára kialakított lábtartót, valamint a beépített esővédő huzatot. Ez utóbbi 9-10 ezer forintért külön beszerezhető.

Összességében egy jól átgondolt, kompakt darab, még finomítanom kell a beállításokon, hogy a vállamra teljesen ráfeküdjön a pánt, és még azon is el kell gondolkodni, mivel támasztom ki Gergő fejét, ha a gyaloglás adta hintázás közben elalszik. Most ezt egy pelenkázóalátéttel töltött sapkával oldottuk meg, de nyilván van ennél “elegánsabb” és ergonomikusabb módja is a kipárnázásnak.

Kapcsolódó bejegyzések
Teszteltem: Bedrock Cairn 3D Adventure túraszandál
Teszteltem: Hannah Sett 3 túrasátor
Teszteltem: Gregory® Amber 44L női túrahátizsák
Teszteltem: Simond merinó kapucnis felső alpinizmushoz
Teszteltem: Skhoop Short Down skirt pehely túraszoknya
Titkos erdei bújóhelyet teszteltünk Kismaroson

Ezen írásom nem támogatott tartalom. Az általam használt ruhákról, felszerelésekről, szálláshelyekről készült leírások szubjektív véleményt tükröznek, a cikk témaválasztásában, megírásában az említett márka semmilyen módon nem vett részt.