A Mokush-ról csak néhány hete hallottam először, de mindjárt két, egymástól tök független forrásból. Egyrészt hallottam, hogy ők készítik a júniusban Himalája-traverzre induló Zichó Viktor egyedi kerékpáros táskáit. (Viktorral beszélgettem erről az útjáról, az interjú itt olvasható). Másrészt egy kismarosi bringás ismerős-kolléga, Kimura ajánlotta, hogy Kismaroson, a Mokush-nál nézzek körül, ha egyedi bikepacking tatyókat szeretnék venni a gravel bringámra.
Kicsit utána nézve kiderült, hogy a Mokush nem más, mint egy viszonylag új, hazai outdoor minivállalkozás, ami minőségi anyagokból készít bikepacking orientált táskákat, kiegészítőket, akár 100%-ban egyedi igényekre, az adott bringára szabva, a lehető legkisebb ökológiai lábnyomot hagyva maga után.

Az Instán keresztül vettem fel Mokush-sal a kapcsolatot, hogy megtudjam, kik is ők, hogyan, miért készítik ezeket a táskákat, és milyen saját tapasztalatok, kalandok vezettek a cég megalapításáig, az egyes termékek tervezéséig.
Boros Balázzsal, a márka atyjával, ötletgazdájával, tervezőjével, beszerzőjével, szabójával, pr-esével, könyvelőjével készítettem interjút.

Mi az eredeti végzettséged?
Eredetileg néprajz-kulturális antropológus és bolgár szakos bölcsész vagyok. De rám is lehetne mondani, hogy “volt ez már minden, csak akasztott ember nem…”
Én erre nem úgy tekintek, hogy messze esett az alma a fájától, inkább, hogy sok fához tartozó gyümölcs vagyok, multivitamin. A táskakészítés előtt tréningeket tartottam, tanár- és élménypedagógia alapú képzéseket, csapatépítőket, táborokat, de jött a járvány és minden program törölve lett. Ekkor élesedett a Mokush. 

Teljes állásban a táskakészítéssel foglalkozol?
Mondhatjuk, hogy igen. Bár mellette vannak még tréning munkáim is, meg hébe-hóba írok outdoor és bringás témájú cikkeket is, de 90/10 % arányban a táskakészítés felé billen a mérleg. 

Mióta létezik a cégetek?
Egyéni vállalkozó vagyok 2019 ősze óta, a Mokush márka 2020 novemberében “jelent meg”.

Melyik volt a legelső termék?
Egy magamnak varrt váztáska, de azt inkább nem mutogatom…
Amúgy az első termék, amit egy ismerős kért tőlem, hogy varrjak neki, szintén váztáska volt. Nem véletlen. Ez egy annyira speciális táskafajta, pláne egyedileg, bringára szabva készítve, hogy ritkán találni passzolót és egyedi, de megfizethető árút.  

Milyen időközönként rukkoltok elő új termékekkel?
Az alapkoncepció az, hogy legyen kb. mindenfajta alap táskából. Kormányra, vázra, felsőcsőre, nyereg alá/mögé. Plusz egy hátizsák, szerszámos tatyi, stb. Végtelen a sor.
Van, hogy valaki kér valami különlegeset, ami addig nem volt, és közösen ötletelünk, vagy én kitalálom és ha tetszik neki, akkor megcsinálom. És ha úgy van, akkor “széria” termék lesz belőle. Van, hogy én találok ki valami újat, és nem kell senkinek. 🙂 Ilyen volt a téli, nagyon komolyan összerakott poggie-m (kézmelegítő). Profi lett, de senki nem rendelt, talán nincs is igazán piaca itthon. Nem bánom, mert minden termékfejlesztésből sokat tanulok. Én nem vagyok formatervező, nincs könnyű dolgom. 

Eddig kb. hány bringásnak adtatok el táskát? Ebből hány volt egyedi, az adott bringára szabott?
Szerintem közelítjük a százat. A fele legalább egyedi váztáska vagy egyéb egyedi táska. Sokaknak már az is hatalmas öröm, hogy színt választhatnak, és nem csak fekete vagy szürke táskát rakhatnak a bringára. 

Tervezés, anyagbeszerzés, szabás-varrás – ezt hányan csináljátok?
A varrásban van egy segítségem, Judit készíti az egyen, “széria” táskákat. Én az összetettebb, egyedi táskákkal foglalkozom, ahol sok a matek, meg a makramézás, hogy mi, hogy legyen. Minden mást szintén én végzek, szabás, tervezés, beszerzés, marketing, számlázás, rendelés, postázás, kommunikáció, fejlesztés. Bevallom, nem unatkozom. 🙂 

Ha csak egy mondatban kellene leírnod a Mokush táskákat, akkor mit mondanál?
Hogy kalandra születtek. 

Hol készülnek a táskák?
Kismaroson, a Börzsöny lábánál. 

Vannak-e külföldi vásárlóitok?
Igen, akad néhány. Most, hogy kész a honlap, remélem, hogy egyre többen találnak meg.  A magyar piac sajnos kicsi és véges, ezért jó lenne külföldre is értékesíteni.

Olvastam a blogodban, hogy saját utak, tapasztalatok inspiráltak benneteket, amikor elkezdtétek a táskák készítését. Hol, milyen úton, túrán használtátok először a saját táskáitokat? Egyből jók lettek a táskák vagy kellett módosítani?
Az első váztáskámat a Börzsönyben nyúztam, próbálgattam, ízlelgettem. Azt rögtön láttam, hogy nekem nem a cipzáras modell lesz a nagy kedvencem, hanem a roll top. Többet lehet pakolni bele, persze ennek vannak veszélyei is. A második, komolyabb és minőségibb anyagból készült váztáskát (roll topost) már vittük a második, hosszabb útra. Mongóliát és Japánt járta meg, 4,5 hónapon át.
Rettenetesen sok cuccot elnyelt. Ami jól jött mindkét országban. Mongóliában azért, mert sokszor nagyobb távolságokat kellett megtenni bolt nélkül, Japánban pedig azért, mert iszonyat drágaság van és ott is magunknak főztünk. Nagy baj nem volt a táskával, láttam, hogy hol lehetne szűkebbre venni, picit másként oldani meg pár dolgot rajta, de alapvetően jól használható volt és tartós. Ott helyben természetesen nem módosítottam. Nagy DIY guru tudok lenni és megoldani necces helyzeteket dróttal meg duct tape-pel, de nem álltam neki a mongol sztyeppén kézzel átvarrni a táskát. Itthon átalakítottam az út után.
Voltak még kisebb táskák; speckó dry bagek a villára, fotós öv-válltáska, felsőcső táskák, varrtam két pehely quiltet és a feleségemnek egy pehely alvó mamuszt is. Igazából semmi sem esett szét! Tartósat varrni tudok, az már akkor kiderült.
A viccet félretéve: sok tapasztalatot gyűjtöttem, nem tudtam még akkor, hogy ebből egyszer vállalkozás lesz, de hasznos volt. 

Melyik a legnépszerűbb terméketek?
Fogós kérdés. Az egyik a “Nasi tasi” az biztos. Ez egy kb. 2l-es táska a kormány mögött a stucni mellett. Angolul snack bag, vagy stem, feed bag a neve. Kulacsot, snack-et, apróbb dolgokat (szemüveg, power bank, stb.) szoktak a népek tartani benne. Egy speciális csatot használok, amitől egy kézzel nyitható és zárható a táska. Nem kell megállni, vagy elengedni a kormányt, ha valami kell belőle és ez nagy előny terepen is.
A másik a váztáska. Az, hogy egyedi, és az illető vázára szabva készül, sokakat elcsábít, nem véletlenül. Gyönyörű, amikor egy táska kitölti a helyet és nem marad mellette, mögötte, alatt üres hely. Meg persze nagyon praktikus, hiszen okosan kihasznál egy csomó helyet, a súly pedig a legjobb helyre kerül, középre és lentre.  

Melyik a te személyes kedvenced? Melyikre vagy a legbüszkébb?
Jujj, ez nagyon nehéz kérdés! Melyik gyerekedet szereted a legjobban?
Azt hiszem, a váztáska a kedvencem. Abba már annyira sokat beleadtam, hogy minden benne legyen, amitől szuper lehet egy táska. Abban fejlődtem a legtöbbet, az tuti. Van már váztáskából 6 féle modellem, köztük roll top is, amit kevesen gyártanak. De azért a többit is szeretem. Mert mindet nekem kellett kitalálni, sok prototípuson át vezetett az út, míg meglett a jelenlegi modell. És valószínűleg van is még hova fejlődniük. 🙂
Az egyik legbüszkébb akkor voltam, amikor egy ultrakerékpáros ismerősöm megkért, hogy készítsek el egy olyan táskát, ami már nem létezik a piacon (nem gyártják évek óta), és képekről sikerült készíteni egy “tökéletes” replikát. Ebből egy darab készült, kérésre, és természetesen nem gyártom szériában. Viszont az , hogy képekről ki tudtam találni mit, hogyan kellene megvarrni és összeilleszteni, az elégedettséggel töltött el. És a gazdáját is.  

Szerinted mitől jó egy kerékpáros táska?
Legelőször is attól, ha olyan tervezi, ne adj’ Isten készíti, aki maga is használja. Nem lehet előre mindent kitalálni, ezt én is tudom, de ha látja a hibáit, azt, hogy mi működik és mi nem, akkor tud rajta változtatni. Sok olyan táskát látok, amit valaki valahogy kitalált (vagy lemásolt), de nem gondolta át, hogy miként lesz praktikusan rögzítve, vagy hogy miként viselkedik, merre húzódik az anyag használat közben. Hol éri a legnagyobb erő és enged majd el először a varrás, szakad el az anyag, a heveder, stb. Főleg az olcsóbb darabokra igaz (tisztelet a kivételnek), hogy csak meg lettek valahogy varrva és mehetnek a boltba. A kerékpáros megveszi és utána rossz szájíze lesz, mert nem azt kapta, amire vágyott.
A másik a minőségi anyagok, kiegészítők használata. Egy drágább táska nemcsak azért kerül annyiba, mert hipszter és menő, és most divat és sokat el lehet érte kérni, hanem mert drága alapanyagokból készül és sok gondolkodás – ha tetszik fejlesztés – van mögötte. Pont, mint a túracuccoknál.
Persze, le lehet a kínai gyárban másolni az MSR sátrat és ugyanabból az anyagból legyártani töredékéért, de azt valaki kitalálta, leteszteltette, újra kitalálta, stb. Az innovációt is meg kell fizetni.
Tudom, milyen sok idő tud elmenni az agyalással, próbálgatással, prototípusokkal, pedig én nagyon kispályás vagyok csak. Ott van a téli kézmelegítőm (poogie), konkrétan egy hét munkája van benne. 40 óra, 4 prototípus.
Szóval a minőségi anyagok nagyon fontosak. De nemcsak maga az anyag, amiből szabom, hanem a tű, cérna, heveder, csatok, cipzár, tépőzár, madzag, minden egyes alkotóelem jó kell, hogy legyen, különben nem adom hozzá a nevem. Azt tudom, hogy mitől jók az én táskáim; minőségi alapanyagokból, gondosan készülnek, amik sokáig szolgálják a gazdájukat, ha megfelelően vannak használva, praktikusságra törekszenek, és amennyire lehet, szépek is, bár ez nagyon szubjektív dolog.

Terveztek egyedi táskákat. Ha jól tudom, akkor pl. Zichó Viktor is ilyenekkel megy majd a Himalájába. Milyen egyedi szempontokat vesztek figyelembe az ő táskáinál? Mitől extrák, miben mások – ha mások – mint az átlag termékeitek? Voltak-e spéci kérései?
Igen, vannak igazán egyedi megkeresések is, gondolok itt olyan termékre, ami nincs a palettán. De ezek ritkák. Nem is mindent vállalok el, mert félek, hogy elaprózódom, meg kevesen szeretnék kifizetni a plusz költséget a tervezésért. Az egyik kedvencem: “Ennyiért a boltban is tudok venni.” 😀 Hajrá!
De volt már, hogy pl. cargo bringára terveztem egyedi ponyvát.
Vagy ha tudom, hogy sokkal jobbat vehet annál, mint amit én tudnék készíteni, akkor a megrendelő érdekeit nézem. Többen kerestek meg már pl. csomagtartóra rakható oldaltáska ügyben. De ha ott van egy Ortlieb vagy egy Vaude, Crosso, stb., akkor nem hiszem, hogy tudnám hozni azt a színvonalat. A bikepacking vonal az más, ott több  a varrott modell, egyedi forma, ötlet, stb.

Igen, Zichó Viktornak is lesznek Mokush táskák a bringáján. A váztáskája igazából annyira egyedi, amennyire bárki másé, a bringájára lett szabva. A különleges benne az, hogy összteleszkópos bringára kerül, így nagyon egyedi formája lesz. Egyedi felsőcső táskát kért még, amihez szintén sablont rajzoltam. A felhasznált anyagoknál fontos volt neki, hogy minél könnyebb legyen (de azért még egy egészséges határon belül) majd a kész táska, hiszen valószínűleg több szakasz lesz, ahol cipelnie kell majd a bringát és nyilván minden súly számít. 

Vannak-e hosszútávú terveitek? Termékpaletta bővítése szóba jöhet? 
Ha hosszú távon tud működni a Mokush, egy picit bővül és egy kicsit nagyobb forgalom lesz, az szuper. Ha itt helyben tudok adni embereknek munkát, és én is megélek belőle, én azzal már nagyon elégedett tudnék lenni. Nem vágyom világmárkává nőni.
A paletta folyamatosan bővül, most rögtön tudnék mondani 3 terméket, amit már nagyon várnak tőlem, és igyekszem is minden tőlem telhetőt megtenni. Jó hír talán a túrázóknak, hogy rájuk is gondolok, és lesz kimondottan nekik szóló termék is.

Vannak-e számotokra példaértékű külföldi táskás minicégek? Vagy hazaiak?
Nagyon sok kis vállalkozás van, akár a környező országokban is, akik szuper dolgokat csinálnak. A tengeren túlon meg… rock and roll, farmer, cola, és persze a bikepackingben* is rengeteg újítást hoznak. Itthon Ertz Tomival és Bagaboo-s Tomival is jó kapcsolatot ápolok, mindketten nagyon egyedi, minőségi dolgokat készítenek, és emberként is nagyon jó véleményem van róluk.  

Van-e tervben a Magunk útján-hoz hasonló nagyobb út?
Olyan hosszú egyelőre nincs. Most picit máson van a fókusz (otthon- és családalapítás, vállalkozás építés). Én belecsúsztam picit az ultra bikepacking (kerékpározás) világába, most mondhatnám, hogy csak munka jelleggel tesztelem a táskáimat, de ez nem lenne igaz.
Hazai és külföldi eseményekre/teljesítménytúrákra igyekszem eljutni. Minden évben legalább egy hosszabbra. Most nyáron is eltűnök egy hónapra majd, megpróbálok egy szép kis kihívást teljesíteni, a kirgiz *Silk Road Mountain Race-t. Akit érdekel, a Mokush Ultra FB oldalon követheti a felkészülésem és a versenyt.

A webshopon kívül lehet valahol kapni/megnézni/próbálni a táskákat?
Tárgyalok néhány hazai és külföldi bolttal, hogy bekerüljenek a táskáim, de egyelőre még csak a webshop van. Kismaroson munkaidőben meg lehet nézni a tatyikat.

Fotók: Mokush.hu
A kiemelt képet Balázsról Domaniczky Tivadar készítette.

* Bikepacking – egy régi-új bringás irányzat, gyakorlatilag kerékpártúrázást jelent, melynek során a túrázó a kerékpáron – kifejezetten bikepacking-re szabott kormány- nyereg- felsőcső stb táskában viszi magával a számára szükséges felszerelést, akár sátrat, hálózsákot, tábori főzőcuccokat, egyebeket.
A táskák különlegessége abban rejlik, hogy a hagyományos, csomagtartóra, két oldalra rögzíthető, sokszor soktíz literes űrtartalmú táskákkal ellentétben törekszenek a minimális súlyra, a könnyű és gyors fel- és leszerelési lehetőségre, újszerű felfogatásokra, akár egyedi méretekre.
A spéci táskákkal felmálházva is viszonylag könnyű, jól “kezelhető” marad a kerékpár, így akár hosszabb erdei utakon, murvás terepen is kényelmesebben lehet vele haladni.

*Silk Road Mountain Race – 2022. augusztus 12-27. között Kirgizisztánban zajló bikepacking esemény. A résztvevők 1900 km-en, 34 500 m szintkülönbséget megtéve, főként murvás, részben még a szovjet időkből maradt utakon haladnak. Az előre rögzített útvonalon összesen 3 asszisztenciával felszerelt ellenőrző pont van, egyéb külső támogatás, frissítés nincs, a kaland önellátó. A táv egyénileg és párban is teljesíthető, díjazás nincs.