Épp a napokban számoltam utána: 10 éve közlekedem Budapesten kerékpárral. Volt jó pár év, amikor a legnagyobb téli hidegben még köszöntünk egymásnak a szembejövő bringásokkal, mára olyan sokan vagyunk szerencsére, hogy ez a szokás kikopott. Lesz még bejegyzés az egyre népszerűbb városi bringázásról, és arról is, miért a bringa az egyik legfenntarthatóbb közlekedési mód, de most nem erről szeretnék írni…

Hanem arról, hogy volt nekem egy álmom. Mióta bekúszott a bringás köztudatba a gravel-fogalma, a gravelezés, mint stílus (?), műfaj (?), vágytam egy könnyű, versenykerékpár-trekking hibridre, aminek nem ártanak annyira a városi kátyúk, és amit felmálházhatok, ha többnapos bringázásra indulok. A választáskor nem szerettem volna elnyomni a Shimano-márka (nemreklám) iránti hűségem, és a szép, kifinomult dizájn iránti szeretetem sem.

Folyt. köv. hamarosan 🙂