A balatoni kilátókkal úgy igazán 2019-ben kerültem testközelbe. Abban az évben, tavasztól kora nyárig jártuk be a Balaton-felvidéki Kéktúrát A Szakosztállyal, és szintén abban az évben augusztusban ismertem meg a Fjällräven Vándortúra Balaton-felvidéki túraútvonalait is (beszámolóért katt ide)
Ha jobban belegondolok, 2019 számomra legszebb útjai mind a Balcsihoz kötődnek. Még úgy is, hogy ezeken a gyalogtúrákon egy kivételével – amikor Almáditól Füredig gyaloglás helyett futottam, és a végén leszaladtam a partra lábat lógatni – egyetlen egyszer sem érintettem a Balaton vizét; “csak” a távolból, a Balatonra pazar kilátást nyújtó kilátókból, csúcsokról csodáltam a nagy kékséget.
Hétvégén egy rövidebb szakaszt érintve visszatértünk a Balatoni kékre, kilátóból sem volt hiány.

A program egy őszi terepfutó verseny, az Ultrabalaton Trail, rövidebb távjának a Koloska Trail útvonalának bejárása volt. A versenyektől igyekszem távol tartani magam, de előszeretettel böngészem a kiírásokat, és ha kedvemre való útvonalat találok, akkor azt szívesen legyaloglom/lefutom.

Csopakról indultunk, és egy nagyobb Balaton-felvidéki kerülővel a Koloska-völgyön keresztül ide is értünk vissza. Az útvonal rögtön egy kis kaptatóval kezdődött, a Csákány-hegyi kilátóhoz a Balaton-felvidéki Kéktúra jelzésen jutottunk. ?
A túranap első szusszanását érdemeltük ki a 2015-ben, fából épült és hátizsákom-zöldre festett kilátóban, pazar balatoni panorámával, ami még akkor is csodás, ha éppen szürke, párás az idő, mint amilyen szombaton fogadott minket.