Egy rövidebb börzsönyi gyalogtúrát (Zebegény-Kövesmező-Hegyes-tető-Szent Mihály-hegy-Dobozi-orom-Zebegény) követően érkeztünk, és az _első_ vendégei lehettünk a teljes erdei panorámát nyújtó kismarosi Lomboldalnak. 
Ez is azon helyek egyike, ahová bármikor visszajönnénk csendben lenni, madarakat, felkelő Napot lesni..
Csak úgy. 
Lenni. ?

A szálláshely alapvetően 2 fő számára nyújt nyugis bújóhelyet, és kifejezetten azokat várja, akik szeretnének mindentől: zaj- és fényszennyezéstől, bámészkodó turistáktól, flexelő szomszédoktól vagy úgy általában, mindentől távol lenni. 
Tudom, hogy az erdő mindenkié, de ha a természetben vagyok, automatikusan átkapcsolok a magányos vándor szerepbe, és leginkább arra vágyom, hogy egy kicsit mindenki hagyjon békén, ha nem muszáj, akkor túl sokat beszélgetni sincs kedvem. Inkább az erdőt, a szelet, a madarakat hallgatom, a lépéseim zaját figyelem, szemlélődöm.  

Az előbb említett okokból számomra telitalálat ez a hely. Sehol egy szomszéd, a ház fala jórészt üveg, így az azt körbe ölelő erdőt akár naphosszat lehet mozizni bentről is, de az üvegajtós szaunából és a felfűtött jacuzziból is tökéletes rálátás nyílik a madáretetőhöz sorban álló cinkékre és csuszkákra. 
Az eredeti tervünk az volt, hogy másnap reggeli után még szaunázunk is, aztán egy jót túrázunk a környéken, de végül reggeli után a teraszon ragadtunk, eszünk ágában sem volt nekiindulni. 

Mégpedig azért, mert előző este sütögettünk, és elfelejtettük a tűztálra rátenni a tetőt, így az éjszakai viharos szél hófehér pernyével borította be reggelre az egész teraszt. 
A napot reggeli után a terasz alapos takarításával folytattuk, hogy mire a házigazdáink megérkeznek, minden patika tiszta legyen…  







